| A tragédia olyan drámai műfaj, amiben mindenki meghal, vagy legalább megőrül.
A mozgásszínházra jellemző a tánc és a próza. Hangulattal, érzelmekkel érzékeltetik a dolgokat, amelyeket nem úgy adnak elő, ahogyan igazából vannak.
A legismertebb japán bábfajta az unkabura.[BUNRAKU]
A modern tánc azért fontos, mert elérkezhetett a tűruhák és mezítlábas táncosok korszaka.
A mozgásszínház származási helye: mindenhonnan.
[Milyen esztétikai minőségű műből származhat az alábbi idézet…?] Olyan drámai műfaj, melynek esztétikai minősége a tragikum és a komikum közé esik, mert tragikus, hogy valaki meghal, de a darab alapjábavéve jókedvű, és komikus, hogy ilyen felesleges dolgokról beszélnek benne.
Az operett zenés színmű, hangulatát az ének és a hangszerek adják, hozzátartozó elemekkel lesz színvonalasabb az egyik a másiktól.
A musical énekbe, táncba meséli el a történetet.
A népszínmű a vidéki életet próbálta bemutatni a nagy, városi polgároknak.
Az amerikai típusú musical ellentéte az angol típusúnak, mert az amerikai sokkal nagyvárosiasabb, míg az angol típusú inkább szerelmetesebb jellegű is.
Szerintem ez grotex, mert ennek a valakinek megfordult a fejében valami olyan nem reális gondolat, amely, feltételezem én, egy grotex műbe való.
Operett előadó: Aszfalt Marika, [OSZVALD MARIKA] szerző: Rehák Emese [LEHÁR FERENC].
ELŐADÁSELEMZÉSEK
A színpad és a nézőtér viszonya első látásra is látható, hogy nagyon elkülönül, ami elég zavaró.
Az előadás egészét tekintve nem volt nagy szám. A darabnak más szerepe a nézőtéren ülő idióta középosztály szórakoztatásán kívül nem is volt.
A képi világ eléggé szegényes, csak egy házhomlokzat bénán megjelenítve, ez volt az össz díszlet össze-vissza, fény nuku.
A színészi játék elég pocsék volt, persze lehet, hogy a szereposztás miatt.
A cselló eközben meg-megszólal, néha a kimondhatatlant jelezve, néha a magas tájat.
Az apa feje teljesen elborul, a szeme kitágul, és majd széttépi az idegesség.
Máthé Zsoltra okos döntés volt ezt a szerepet osztani, mivel egy kicsit tényleg buta feje van, vagy esetleg csak amikor olyat vágott, minden esetre engem meggyőzött, hogy ő egy hülye.
A zenekar egytagú volt, egy nagybőgősből állt. (Ráadásul cselló volt.)
Nem tetszett, hogy volt néhány olyan monológ, amit a lépcsőn állva adtak elő, és a leghátsó sorban nem lehetett látni a fejét, sem a rajta kiült értelmeket.
A szereplők a forgószínpadon egyhelyben olyan hatást keltett, mintha valóban sétálna, és helyszínt változtatna.
Az összes színész karakterileg és ruhailag is beleillett a szerepébe. Így nagyon könnyen átélhettük a történés gondjait-bajait.
Meggyőződése szerint a magyar színház - és a világszínház - legjobb hagyományaihoz kapcsolódik, legjobb hagyományait folytatja, ha legfőbb feladatának tekinti, hogy folyamatosan képes legyen a szellemi érzékenységnek és frissességnek olyan intenzív állapotában létezni, hogy gyorsan változó világunkban, ahol a napi érdek és a távlatosabb történelmi szükséglet szinte azonos erővel jelentkezik és gyakran nehezen különböztethető meg, a közösen fontosat, a történelmileg érvényeset a lehető leggyorsabban ismerje fel és elemzésben tudatosítsa, hogy a felismert és tudatosított közösen fontosból, annak színházi képviseletéből-megvalósításából a lehető legtöbbet, művészileg a lehető legérvényesebbet vállalja.
A kisebbek nyilván jobban élvezik az aranyos, gyerekes szöveget, mint a halál komoly dalokat. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a darab csak és kizárólag gyerekeknek szól, mert hazudnék.
A Detektív és segítője nem volt rosszindulatú, csak fontoskodó, mindenáron valamilyen eredményt kicsikaró emberek. Ráadásul ehhez hozzájárult a kedves és megnevettető bénaságuk, ami hiteltelenné tette az általuk tenni akart hatást, a komoly nyomozó szerepet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
